A jelenleg kitűnő erőállapotban lévő egykori „Év játékosa” még ma sem akasztotta szögre a csukát, a legutóbbi szezont a megye kettes Vésztőben töltötte.

Nem tétlenkedett, huszonhétszer csapta be a kapusokat, a góllövőlista második helye az övé. Negyvennégy évesen persze már nemcsak a játék, az edzősködés is érdekli. Kapacitálták is a vésztőiek, legyen a játékos edzőjük, de ő inkább a fiatalabb korosztályt tanítaná.

— Tíz éves kortól foglalkoznék a srácokkak. Rossz a helyzet, pedig lenne néhány ötlete, hogyan lehetne ezen változtatni — osztotta meg elképzeléseit Árgyelán János. — Játékvezetőként is kipróbálnám magam. Sokszor összeszólalkozok velük, sajnos csak ritkán találkozom igazán jó bíráskodással. Az a baj, hogy a mai játékvezetők többségének nincs futballmúltja, pedig jó, ha valaki több szemszögből érti a játékot.

Mazsinak megvan a véleménye a mai futballistákról is, szerinte sokszor szívtelenül, erőtlenül, egymást nem kisegítve futballoznak. A baj szerinte az unalomig ismételt utánpótlás-képzésben van. A mai gyerekek óriási hátrányból indulnak.

— Nem igaz, hogy ennyi idősen még mindig partiban vagyok a húsz éves fiatalokkal. Annak idején én olyan alapokat kaptam, tizenöt éves koromig annyi erőt „belémpakoltak”, hogy az egy életre elég. A foci mellett atletizáltam és kézilabdáztam is, állandóan mozogtam.

Nehéz helyzetű családban nőtt fel, édesapja nem igazán szerette a futballt, szinte tiltotta a focitól, a futballcipő beszerzése is nehézségekbe ütközött. Mazsinak ugyanakkor lételeme volt a játék, hamar észre is vették a tehetségét. 1990-ben már a Békéscsabai Előrében találta magát.

Az NB I-ben Vígh Tibor edzősködése alatt debütált és hamar rutint szerzett. Amikor a lilákhoz került, még a remek csatár, Kurucz Ádám is a csapatban szerepelt, akivel jól megértette magát. A vesztes meccs ellenére is szívesen emlékezik a Fradinak lőtt góljára, de emellett is sok jó mérkőzésnek volt részese. A kilencvenes évek nagycsapatának is tagja volt.

— Az a gárda szenzációs volt! — csillant fel Árgyelán szeme. — Azokat a meccseket azóta visszanéztem nem egyszer, többször. Tőlünk függetlenül nem nyertük meg a bajnokságot, s lettünk 1csak” harmadikok.
Az „Év játékosa” címre még ma is büszke, de a válogatottság kérdése fájó pont.

A csabai időszak után következett a Verebes József irányította Győr, a Sopron, ahol Kiss László edzősködött, akit az egyik legjobb szakembernek tart. A Warzycha-Bárányos fémjelezte Kispest-Honvéddal emlékezetes körülmények között kupát nyert.

— Menetelésünk során a Csabának mindkét meccsen gólt lőttem — emlékezett Árgyelán. — A Fradit a kettő—kettőre végződő első mérkőzés után négy—nullára megvertük. Az akkori elnök, Komora Imre a saját pénzéből ajánlott fel dupla prémiumot. A diadal után a Fradista nézők beszakították kapukat, s berohantak a pályára. A BVSC elleni döntő visszavágója előtt összekülönböztem Török Péter edzővel. Elmentem vízisíelni, ám az egyik játékos beteg lett, mire üzentek, menjek, szükség lehet rám.

Piroska góljával vezettünk, de Gabalát kiállították. Engem a 72. percben cseréltek be, majd négy perccel a vége előtt belőttem a második gólunkat és miénk lett a kupa. Azt azért sajnálom, hogy ezután eladtak mindenkit és a Kupagyőztesek Európa Kupájában már egy gyengébb állományú csapattal indult a Honvéd.

Mazsi többször is megsérült, előbb a bal térde a Haladásnál, majd Dunaszerdahelyen. Berkes professzor azt mondta, élsportra már nem leszek alkalmas. Sajnálom, hogy akkor abbahagytam az élfutballt, mai fejjel úgy érzem, bírtam volna, s talán komolyabb külföldi csapatban is kipróbálhattam volna magamat. „Levezetésként” 1999 óta is focizik, előbb a Békésen, majd a Gyulán, Kétegyházán és most Vésztőn.

Elismeri, hogy az életmódja nem mindig volt méltó, csapattársaival nem egyszer elmentek az éjszakába, a Rózsafába. Nem titkolja, hogy egy-egy kis-, vagy nagypályás meccs után még ma is tart „harmadik félidőt”.
Bár többször is megpróbálta, kisfiát nem tudta a futballpálya felé terelni.

— Valamiért az extrém sportok érdeklik, amikor annak idején megtudtam, hogy rollerjával milyen gyakorlatokat mutat be, majd szívrohamot kaptam — mondta Mazsi. — A fizikai állapota tökéletes, de fáj, hogy azt nem a futballban kamatoztatja.

Családját imádja, feleségének pedig lapunk hasábjain is köszöni, hogy még ma is elviseli nagy hobbiját, a focit.

— Nem panaszkodhatom — összegez Árgyelán — szép futballista életem volt, minden csapatnál jól éreztem magam, jó társakkal, és jó edzőkkel dolgozhattam együtt.

forrás: BEOL.hu

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.