Bár már valószínűleg mindenki a szezon utolsó hazai bajnoki meccsére koncentrál, révedjünk kicsit vissza a múlt heti idegenbeli mérkőzésünkre. A keserédes szájíz mellett (ifi csapatunk 1 góllal nyert, felnőtt csapatunk viszont csak 0:0-t játszott), egy igen jelentős mérföldkő is volt ez a Sportkör életében. Ifjúsági csapatunk edzője, Varju Richárd 100. mérkőzésén küldte csapatát pályára. Különösen szép ez a szám annak tükrében, hogy ezekben az időkben a felnőtt gárda padján több edző csere és szisztémaváltás is volt, ugyanakkor az ifi csapatban egy stabil, biztos pont az edző személye. Ricsi kezdőként, „papír” nélkül kezdett neki munkájának, időközben tapasztalatot és végzettséget is szerzett. Eredményességére nem lehet panasz, első évében bronzérmes ifjúsági gárdát kovácsolt össze, és a szinte évről évre változó keretből minden alkalommal egy harcos, emellett szép, helyenként látványos focit játszó csapatot épít. Kezei közül több játékos stabil kezdővé nőtte ki magát a felnőtt csapatunkban, mások a megye magasabban rangsorolt csapataiban pallérozódnak.
 

Ezen jubileumnak az apropóján teszek fel pár kérdést Ricsinek:

Szia, Ricsi! Kézenfekvő és kiszámítható az első kérdésem, milyen érzés volt annak tudatában leülni a padra szombaton, hogy ez a 100. meccsed?
-> Vegyes érzésekkel készültem a századik mérkőzésemre. Örömteli dolog hiszen ennyire fiatalon egy ilyen mérföldkőhöz érkezni nem mindennapi dolog. Bár napjainkban az amatőr utánpótlásképzést szinte semmibe veszik ezáltal az edzőket sem tisztelik, és akik ezt csinálják mind-mind megszállottak. Ennek a dolognak is megvannak a szép és kevésbé szép oldalai.
A 100. mérkőzésem éppen a szomszédos Zsadány ellen jött el, az ellen a Zsadány ellen akikkel másodjára találkoztam pályafutásom során. Az ősszel szoros mérkőzésen vereséget szenvedtünk, illett volna visszavágni, azonban a mérkőzésünk előjelei számunkra nem sok jót tartogattak. A keretünkből 10 játékos hiányzott szinte mindannyian alapemberek. Öröm az ürömben, hogy néhányan a felnőtt csapat mezét húzhatták magukra ezen a napon, azonban ettől nekünk még pénteken este csak 10 játékosunk volt aki jelezte megjelenik másnap. Majd a kezdősípszóra már 13-an lettünk, ami elegendő, de nem ideális. E nap fénypontja azonban az volt amikor egy ennyire felforgatott csapattal 1-0-ra nyertünk a szomszédvári rangadón. Ott, akkor talán fel sem fogtam...
Külön öröm, hogy a Zsadány utánpótláscsapata egy rendkívül jó egyéni képességekből álló gárda (tavaly bronzérmesek lettek és idén is reális esélyük van az éremszerzésre), azonban némelyik játékosuknak láthatóan előre kellene lépni a saját érdekében... ezt csak zárójelben jegyeztem meg. 

Nem lövöm el az újabb sablonkérdésem (legemlékezetesebb meccseid), hanem inkább az általam jól ismert önkritikádra és maximalizmusodra fektetem a hangsúlyt. Arra vagyok kíváncsi, összességében milyennek értékeled a saját munkádat ez alatt a 100 meccs alatt?
-> A most befejezendő szezon a negyedik amit lehúzok a csapatnál. Eredményesség tekintetében az első kétségkívül az eddigi legemlékezetesebb, hiszen egyből bronzérmet nyertünk a megye3 utánpótlás bajnokságában. Szerencsére ekkor a felnőtteknek is nagyon jól ment, így a bajnoki címmel feljutottunk a megye2-be ahol már az ifi bajnokság is komolyabb volt. Az itt eltöltött két évben egy 11. és egy 5. helyet sikerült megcsípnünk. Érezhető volt a fejlődés.
Amint már említetted számos játékos fordult meg a kezem alatt akikből felnőtt szinten is meghatározó játékos vált, azt hiszem egy utánpótlásedzőnek a csapata eredményei mellett ez a legnagyobb dicsőség. Azonban azt továbbra is vallom és kiállok mellette, hogy egy játékost csak akkor éri meg a következő szintre léptetni, ha az megérett arra minden téren (fizikálisan, mentálisan, morálisan). Azt pedig az ifjúsági edző jobban látja, mint bárki más. Nem elég ha egy játékos CSAK kiemelkedik a saját korosztályából, ez nem jelenti azt, hogy a felnőttek között is felnőhet a feladathoz. Azzal pedig végképp nem értek egyet, hogy kiveszünk valakit a megszokott közegéből, majd jegeljük a felnőttek padján. Mindkét oldalra számos példát tudnék mondani. Volt aki egyből beilleszkedett, de volt aki 2-3 mérkőzés után menekült vissza az ifibe. Ez viszont már egy másik kérdés és az első csapat edzőjének felelőssége is...

Egy korábbi interjúban már feltettem neked ezt a kérdést, de azóta eltelt már közel egy év, szóval: mik a távlati terveid, hogyan képzeled el magad az OKSK berkein belül a jövőben?
-> Nagyon nehéz időket élünk meg most. Tudjuk, hogy ennek a csapatnak, magának az egyesületnek nem itt van a helye. Az utánpótlásunk is jobban fejlődhetne egy osztállyal följebb. Hamarosan döntenünk kell melyik utat választjuk a jövőben. Megpróbálunk visszajutni a megye2-be esetleges új játékosok igazolásával, vagy kizárólag saját játékosokra támaszkodva elkezdünk valami újat építeni. Mindkét úthoz megvolnának a feladataim, de amíg nem tudom mire lépünk addig elhamarkodottan nem akarok mondani semmit. Négy év nagyon hosszú idő. Eközben nagyon sokat tanultam és sokkal tapasztaltabb lettem. Valamikor a jövőben kipróbálnám magam egy felnőtt csapat padján is, de azt már elmondtam ehhez még nem vagyok elég idős, nem kapnám meg a kellő tiszteletet az idősebb játékosoktól.
Egy biztos, Ezt a szezont befejezzük együtt az ifivel és meglátjuk mit hoz a jövő. Ha a kitűzött célok és feladatok egyeznek az elképzeléseimmel, akkor nem látom akadályát a folytatásnak...

Köszönöm a rövid interjút, mivel is zárhatnám jobban a beszélgetésünket, mint a címben szereplő sorral: Üdv, Százados Úr!
-> Én köszönöm, hogy megkerestél. Megtisztelő a cím 

A 100 mérkőzés számokban

bertrodagi

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés